Forrás: www.outcome.hu/ 2008. június 16. Interjú Hódy Edit intézményi felelőssel
Különleges csapatépítés – különleges környezetben
– Ha jól tudom Önök egy speciális diákotthon dolgozói Somogyváron.
Igen, ez így van, de az intézmény működése és felépítése valamint feladatellátása ennél sokkal összetettebb struktúrát takar. Ez talán a nevünkből is kiderül, hiszen a Somogy Megyei Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon elnevezés is önmagáért beszél. Az intézmény Somogyváron található, a hajdani Széchenyi kastélyban. Jelenleg 320 diákunk van, tanulóinknak több mint fele, 171 gyermek és fiatal felnőtt állami gondoskodásban részesül. Az itt tanuló gyermekek mindegyike valamilyen fokban értelmileg sérült (enyhén ill. középsúlyosan) és többen közülük halmozottan sérültek.
Oktatásuk, nevelésük adottságaiknak, képességeiknek megfelelően történik. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni fejlesztésre, rehabilitációra – az alapfokú iskolától egészen a szakmunkásképzésig. Ebből is láthatja, hogy nem egyszerűek a feladataink és bizony sok területen elkél a segítség.
– Hogy jött az ötlet, hogy ide csapatépítő tréninget szervezzenek?
Nem a mi ötletünk volt. Én vagyok az intézményben a pályázati felelős, és így akadtam rá az Outcome felhívására. Pályázatot adtunk be, és a tréning cég megkeresett minket. Felmérték a lehetőségeinket,illetve azokat a területeket és igényeket amelyek egy ilyen típusú tréningnél szóba jöhetnek, de nem árulták el, hogy melyik cég képviseletében jöttek. Végül nagy örömünkre a pályázatunk nyert, sőt az eredetileg beadott pályázati célnál jóval több dolog valósult meg a munka során.
– Mi történt, amikor megtudták a pozitív döntést?
Az egész hihetetlennek tűnt. Azok a dolgozóink, akik nem voltak közvetlen kapcsolatban a tréning előkészítésénél, szinte alig akarták elhinni, hogy egy cég idejön, és munkával, pénzzel segíteni fog nekünk. Ez az újfajta karitatív munka még nem honosodott meg nálunk igazán, a régi társadalmi munka pedig már kiveszett. Elénk is nagy szervezőmunkát állított a kapott lehetőség, hiszen a munkálatok előkészítése, szervezése, ütemezése, a diákok, tanárok, dolgozóink tájékoztatása – a tréningen résztvevőkkel és az Outcome munkatársaival együtt közvetve vagy közvetlenül közel félezer embert érintett! Hétvégenként is dolgoztunk, hogy az előkészítő munkálatokkal a nagy napra elkészüljünk. Őszintén: ez nekünk is csapatépítés volt.
– Hogy zajlott a program?
Nos az elején az érkezésnél volt egy kis megszeppenés, hiszen a tréningre érkezők többsége még nem találkozott sérült gyermekkel. A hangulat azonban gyorsan oldódott, a tanulóinkkal együtt dolgoztak, közösen. Ezekkel a gyerekekkel is ugyanúgy kell bánni, mint bármilyen más gyerekkel. Nem szabad sajnálni őket, el kell fogadni, hogy ők egy ilyen életet élnek, és a képességeiknek megfelelően nyugodtan rájuk lehet bízni az apróbb munkákat. A nap végére teljes egészében elkészült minden munka, amit terveztünk: a tornaterem teljes felújítása, a diákotthon kifestése, a játszótér felújítása. Az állattartó telepet pedig mi magunk hoztuk rendbe a Microsoft anyagi támogatásával.
– Milyen visszajelzéseket kaptak?
Csak pozitív visszajelzések érkeztek. Kiemelném, hogy a tréning nem sikerülhetett volna az Outcome, valamint az intézményünk és az ügyfél alapos felkészülése nélkül. A sikeres nap bizonyítéka talán az is, hogy a Microsoft dolgozói a nyár folyamán visszatértek, egy gyermeknapot szerveztek tanulóinknak.
A programnak az elkészült javakon kívül óriási hozadéka az, hogy nálunk is tulajdonképpen egy „bújtatott” csapatépítés folyt, és a Microsoft dolgozói is bepillanthattak egy olyan világba, ami számukra addig ismeretlen volt. A nem szokványos környezet és a mindennapi taposómalomból való kilépés úgy gondolom valóban csapatot épített, olyan csapatot, amelyben volt helye a sérült fiataloknak is.